A lányka másfél év alatt összecsipegetett szókincse a következőkből áll: A-pa (naná, hogy ez volt az első…), vauvau (a kutya, ugye), oto (autó) ement (elment), ama (alma), akak (Kata – ez én vagyok, nem így szólíttatom magam, próbálkozok az Anyával rendületlen, de az valahogy nem áll a szájára..hm..) és van még valami „k” betűs is, ami hol kulcsot, hol kekszet, hol krémet, hol köldököt jelent, de a „szövegkörnyezetből” könnyen ki lehet azért találni, most éppen melyiket is a sok közül.(A köldököt speciel elég gyakran. Az Apja megtanította neki még idejében, mi is az és hol van – elvégre fontos a testtudat -,és azóta, mutatóujját kihegyezve, szemérmetlen számon kéri mindenkin, neki megvan-e.) Amire meg nincs szó, arra mutogat, fejet ráz, bólint vagy nyekereg: ö-ö-ö-ööö-ö-aa-a! Jó játék...
Egyelőre így beszélgetünk.
a gyerek saját nyelvét ne csúfoljuk, ne rontsuk le a magunkéhoz, tehát: a kutya = vá-vá.
VálaszTörlésén úgy tudom, a gyerek mondja azt is: áááááááá-nya.